Egyszerűen anya, aki ott van, ha kell

Anya vagyok… Laza anya? Szigorú anya? Mosolygós vagy kiabálós? Fogalmam sincs.

Sosem értettem, mióta és miért kell az anyukákat kategorizálni. Mikor lettek az anyukák vagány anyuk, született anyuk rossz vagy jó anyuk, pótanyuk vagy bármilyen anyuk?

Szerintem mindannyian simán csak anyuk vagyunk. Maximum anyucik, ancik, mutterek, mamócák, anyucikák. Hangulat, vérmérséklet, szokás szerint.

Anya vagyok…

Járok játszótérre, homokozom, csúszok, hintázok, futok, bújócskázok, fogócskázok.  Ügyeket intézek, bejárok a suliba, az oviba, szülőire megyek vagy uszodába, táncra, judora, lovagolni, gyerekzsúrra, sőt még cirkuszba is, ha az kell.

Rollerezek. Képes vagyok farmerben végigszáguldozni a városon, de felpattanok a bringára is. Kúszok-mászok a földön játék közben, falatkákat röptetek, mesét mesélek, kacsát úsztatok a kádban, sárorozok az asztal alatt, ezer állat hangján is beszélek, de csípőre vágom a kezeimet és határozottan utasítok, ha arra van szükség.

Verhetetlen vagyok Ki nevet a végén-ben, de könnyen legyőzhető memória játékban. Kitűnően rendelek pizzát, de tudok főzni levest, főzeléket vagy bármit, ha arra van igény. Bármikor megeszek egy jó nagy hamburgert ha úgy alakul, de azt is tudom prezentálni, mennyire egészséges egy alma, meg a tejtermék. 

Ha kérdeznek válaszolok, ha bizonytalanok megnyugtatom őket. Ha fáj valami megfújom, ha vígasz kell, a karomat nyújtom. A szeretetem a gyerekeim felé örök, de ha fáradt vagyok, vagy türelmetlen, azt is bevallom. Őszintén, mert ezt tanítom és ezt várom el.

Engedem, hogy a gyerekeim gyerekek legyenek. Védem, óvom, de nem korlátozom őket. Tanítom, felkészítem, de amennyire tőlem telik, szabadon engedem. Végzem a dolgom.

Mert anya vagyok.

Laza? Szigorú? Vagány? Született? Jó vagy rossz? Kit érdekel? A gyerekeimet biztosan nem. Nekik egyszerűen csak anya. Aki jön, mikor hívják.

És ott van, ha kell.

Forrás: miragemagazin.hu